Mindig érdekelt maga az EMBER: a teljes valójában, lelki és fizikai működésében is. És gyerekkoromban szerettem azokat a vonatokat, amelyek klasszikus fülkés kialakításúak voltak. Hogyan kapcsolódik ez össze? Ha kíváncsi vagy, csak olvass tovább, és utazz velem egy szakaszon.
Talán azzal kezdődött az egész, hogy általános iskolás koromban rengeteget olvasgattam az Élet és tudomány című folyóiratot. Persze, 7-8 évesen nem sokat értettem belőle, de lenyűgöztek a fotók, és főleg a biológiai vonatkozású írások. Erre az újságra a dédnagymamám fizetett elő, és náluk olvasgattam mindig a cserépkályha mellett. Minden érdekelt, ami biológia: állatok, növények, emberi anatómia. Akkoriban, ha valaki megkérdezte, mi leszel, ha nagy leszel, azt mondtam: orvos vagy zoológus (mindig is szerettem az állatokat). Hogy nem lettem orvos, vagy zoológus, abban nagy valószínűséggel a kémia a ludas. A kémiával nem lettünk nagy barátok valamiért.
Volt még egy terület, amiben kiemelkedő voltam és szintén nagyon érdekelt: a nyelvek. 12-13 évesen gyakorlatilag faltam az angol könyveket, és ez vezetett engem egy olyan iskolához, ahol kiemelt volt a nyelvoktatás: egy külkereskedelmi középiskolához. A sors fintora, hogy ebben a középiskolában egyáltalán nem volt biológia oktatás (szerencsére kémia is csak egy évig). Volt viszont két nyelv, külkereskedelem, közgazdaságtan, könyvvitel, tehát gazdasági tárgyak. Most lehet, hogy azt gondoljátok, hogy ezeket nem szerettem. Dehogynem! Újdonság volt, érdekes volt, nagyon szerettem ezt az iskolát. Viszont azt gondolom, hogy főként a tanárok és a közösség, semmint a tantárgyak miatt. Bármit oktathattak volna ott, szívesen jártam volna. Ekkor körvonalazódott számomra két dolog magammal kapcsolatban:
- engem nagyon sok minden érdekel (sokkal több minden, mint amiben valaha is lehetőségem lesz elmélyülni)
- a közösség rendkívül fontos számomra
Szakma és lélek
Ha visszatekintek, akkor a sok érdeklődési kör közül stabilan és tartósan egy mindig velem volt: az emberi lélek, az emberi viselkedés mozgatórugói. Az emberi működés mindig lenyűgözött, és most is lenyűgöz, hihetetlen izgalmasnak és érdekesnek tartom.
A gazdasági területre visszatérve már középiskolában tudtam, hogy én nem az leszek, aki csak számokkal fog foglalkozni az életében, hiszen alapvetően humán beállítottságúnak vallom magam. Ebben az időszakban kerültem közel az irodalomhoz, amiből rengeteget tanultam és tanulok mai napig is az ember működéséről.
A külker középiskolából természetesen egyenes út vezetett a külker szak felé a főiskolán, majd a közgáz egyetem, már munka mellett, levelezőn. Marketing szakirányos lettem, mert talán ez állt a legközelebb az emberhez az én értelmezésem szerint (a bő választékot mutatja, hogy akkoriban még választhattam volna pénzügyet, valamint pénzügyet, és talán még pénzügyet is). Így lettem végül marketinges.
Vezetőként közelebb magamhoz
8 év, különböző nemzetközi cégeknél marketingben eltöltött év után kaptam első vezetői megbízásomat. Ez mindenképpen nagy lépés volt a szakmai fejlődésemben. Mindig nagyon szerettem valamit közösen felépíteni másokkal, az első vezetői kinevezésem is ehhez kapcsolódott, szerettem a nulláról felépíteni valamit másokkal közösen, és az első vezetői feladatom is ilyen volt: egy teljes szervezeti egységet és csapatot kellett építeni és integrálni a szervezetbe. Nagyon sokat tanultam ebben az időszakban is, egyrészt a vezetői készségek terén, másrészt szakmai önismeretemben. 12 éven át vezettem csapatokat és rájöttem, hogy az emberek fejlesztése, közösségek építése az, ami leginkább felvillanyoz és energiával tölt fel. Mindig arra törekedtem, hogy javítsam az együttműködést a munkahelyi csapatokon belül és azok között. Azt tanultam, hogy az emberek jóval többet képesek elérni azáltal, hogy együttműködnek, mint ha versenyeznének.
Az emberek jóval többet képesek elérni azáltal, hogy együttműködnek, mint ha versenyeznének.
Szupervizori hivatás
Hiszek az élethosszig tartó tanulásban, és ez vezetett a szupervizorrá válás útjára is. Kikristályosodott, hogy a szupervizori létben tudom összekapcsolni az elmúlt 20 év szakmai tapasztalatát és az emberek iránit érdeklődésem. Tanulni mindenből és mindenkitől lehet: nemcsak könyvekből, hanem helyzetekből, konfliktusokból, krízisekből, kapcsolatokból, tapasztalatból. De csak akkor, ha ezekre a tapasztalatokra reflektálunk: átgondoljuk, hogy mi történt és hogyan. Ha a tapasztalatokra nem reflektálunk, akkor nem tanulunk belőlük, hanem csak ismételni fogjuk a már megélt helyzeteket. És persze talán legtöbbet emberektől lehet tanulni, amennyiben odafigyelünk rájuk és meghallgatjuk őket. A szupervizor képzésben legtöbbet az emberektől tanultam magamról. Mindig is szerettem olyan emberek társaságában lenni, akik mással foglalkoznak, mint én, és mást gondolnak a világról. Az ő nézőpontjaikból rengeteget lehet tanulni, ha nyitottak vagyunk.
Lehet, hogy azon is csodálkozol, miért írok annyit a tanulásról és az ahhoz való viszonyomról. Nos, azért, mert szupervizorként a saját személyiségemmel dolgozom, és nagyon fontosnak tartom ezt karbantartani pont azért, hogy a legjobban tudjak Neked segíteni.
Tanulni mindenből és mindenkitől lehet: legfőképp azokból a tapasztalatokból, amelyekre reflektálunk, és azoktól az emberektől, akik más nézőponttal rendelkeznek, mint mi.
Na de hogy jön ide a vonatfülke?
Mint írtam, gyerekkoromban szerettem a klasszikus fülkés kialakítású vonatkocsikat. Sokat utaztunk ilyenen, és a legjobb az volt benne, hogy egy jól elhatárolt rész volt a vonaton és véges számú ember fért be. Olyan volt, mint egy szoba. Ezért valahogy sokkal könnyebben alakult ki párbeszéd idegenek között az ilyen fülkékben, mint az egyterű vonatokban (most eszembe jutott erről a hasonlóság az egyterű irodákkal, de erről majd talán egy másik bejegyzésben). Az utazás előtt és valószínűleg az utazás után sem találkoztak soha többet egymással, mégis a sors összehozta őket erre a pár órára, vagy akár csak pár percre. Beszélgettek, valamennyit megtudtak egymásról, és lehet, hogy még segítettek is valamiben egymásnak.
A képzési felvételin egy képet kellett választanom arról, hogy mit jelent számomra a tanulás. Egy olyan képet választottam, amin egy vasúti pályaudvar látható vonatokkal és bőröndjüket húzó, utazó, mozgásban lévő emberekkel. A kép jelentése számomra, hogy a tanulás által más tájakra, más környezetbe juthatok el, megismerhetem a messzeséget, és végtelen lehetőségeket ad. Ahogy nem tudunk minden tájat megismerni a Földön, úgy a tudás is végtelen, és a nemtudásunk is az. A képen több vonat is volt, rajtam áll, hogy éppen melyikre szállok és hova visz. Lehet, hogy előre nem is tudom, hova indul. Az úton levés és közben a külső és belső táj felfedezése izgalmas számomra.
És ha a vonat megáll, akkor ismét egy pályaudvaron vagyok, és ismét választhatok egy vonatot. Nincs végállomás. Vonatok vannak, és mind máshova megy. Számomra ez az út roppant izgalmas, és soha nem ér véget.
A célom az, hogy az úton jobban megismerjem magam, és azt, aki éppen beül velem a vonatfülkébe. Aki megtisztel jelenlétével élete egy szakaszán, ő úgy hagyja el a fülkét, hogy segítségre lelt, fejlődött, más szemszögből is megfigyelhette a tájat és benne saját magát. Ebben a folyamatban én is fejlődöm, én is más szempontból figyelhetem meg a tájat és magam. Így utazunk mi fülkéről fülkére és csak rajtunk áll, az ott töltött idő hogyan hasznosul. Az út csak most kezdődik, hallom a vonatkürtöt, és végtelen izgalommal tölt el.
Ha szeretnél velem utazni egy szakaszon, hogy a segítségemmel dolgozz szakmai, vezetői vagy karrier elakadásaidon, valamint megelőzd a kiégést, keress bizalommal!
Célom, hogy ha megtisztelsz bizalmaddal, és életed egy szakaszán egy fülkében utazhatunk, akkor kapj segítséget abban, hogy jó(l) légy a hivatásodban, meg tudd oldani szakmai vagy karrier elakadásaidat, és megelőzd a kiégést.
Kapcsolat
Jelentkezz ingyenes konzultációra, ahol minden kérdésre megkapod a választ.
